Álom a filmekben – Egy makulátlan elme örök ragyogása
Álmodni agy nélkül lehetetlen. Vagy éppenséggel akkor, ha az agy üres. Üres, mert nincsen benne semmiféle adat, emlékkép, érzés, információ. Vagy éppenséggel üres, mert kitörölték belőle mindazt, amit szeretünk, amire vágyunk, ami egyszerre jó és rossz. De ha valamilyen úton-módon a törlés nem sikerül, benne marad valami, akármilyen pici darabka is emlékeinkből, akkor az álom kiirthatatlan. Még akkor is, ha földhözragadtan gondolkozunk, és tisztában vagyunk vele: álmunk örökké csak vágyálom marad.
Egy makulátlan elme örök ragyogása – emlékeink törlése
Ez a már címében is furcsa, nehezen értelmezhető, és minden egyéb szempontból különleges film egy különleges kérdést vet fel. Mégpedig azt, hogy megszabadulhatunk-e vágyainktól, ha kitörlünk agyunkból minden ehhez kapcsolódó emlékképet.
A történet lényege röviden:
Egy fiatal pár lánytagja összevész kedvesével. Ezért hirtelen haragjában nem csupán szakít vele, hanem egyúttal egy különleges eljárás segítségével kitörli őt az emlékezetéből. A fiú erre ugyancsak hirtelen felindulásból ugyanezt teszi a filmben felvázolt különleges eljárás segítségével. A film ezt a folyamatot mutatja be. Míg Jim Carrey alszik, egy speciális gépezet segítségével kitörlik az agyából az összes emléket, melyben Kate Winslet megformálója szerepel. A fiú által adott emléktárgyakat nyomozzák le az agy képzeteiben, és sorra kitörlik azokat. Ezalatt persze megismerjük kapcsolatukat is, az ígéretes kezdetektől a fásult unalomig.
A fiú alszik, mesterségesen. Nem tudja, mi történik vele, csak azt érzi, valami nagyon fontosat el fog veszíteni, amit igazából nem is szeretne. Felébredni hiába próbálkozik. Kénytelen hát álmát maga is mesterségesen irányítani. Megpróbálja kedvesét olyan emlékekbe rejteni, amit az álomtörlők nem ismernek, ezért nem is tudnak kitörölni. De végül, néhány malőr és nehézség árán mégiscsak megtörténik a szanálás…
Egy makulátlan elme örök ragyogása – álmaink kitörölhetetlenek
De valami talán mégiscsak hibádzik. Hiszen másnap ébredéskor első dolga ösztönösen arra menni, ahol egykor boldog volt kedvesével. Aki, szintén tudattalanul, ugyancsak ezt keresi. Talán sikerült túljárni az elmés törlőszerkezeten.
De az is lehet, hogy nem lehet a vágyainkat csak úgy kitörölni. Hiszen a két főhős nincsen egyedül. A törlőgyár recepciósa ellenállhatatlanul vonzódik a szerkezetet kifejlesztő tudóshoz, holott az ő tudatát is megtisztították. Hiába megy el, valami mindig visszavonzza hozzá. Még akkor is, ha tudja, szerelme hiábavaló, és nem teljesülhet be.
Sőt. A főszereplő pár megtudja: saját maguk akarták megszüntetni vágyaikat, mert azok beteljesülése csak szenvedéssel végződhet. És ők még így, ennek tudatában is hajlandóak ezeket a szenvedéseket vállalni. Mert álmok, vágyak és remény nélkül élni nem érdemes.
Leginkább erről szól a film. Vagy mégsem? Döntsd el te: nézd meg, és ítélj. Maradjunk a szürke hétköznapokban, vagy inkább küzdjünk meg az álmainkért?
