Alküoné álma – Híres álmok 3.

Híres álmok 3. – Alküoné álma

 

“Iris,” eképpen szól, “szavaim hű hírüladója,
szállj el a szenderitő Álom házába, sietve:
s mondd, hogy a holt Ceyx képében küldjön el éji
álmokat Alcyone elibé: hadd tudja, mi történt.”

(Publius Ovidius Naso: Átváltozások

ford.: Devecseri Gábor)

Az álom, jól tudjuk, képes megmutatni számunkra a múltat, a jelent vagy éppen a jövőt. Tudták már ezt jól a régmúlt időkben is. Ki is használták, az álom fontos üzeneteit már az ókorban is igyekeztek megfejteni. Sőt! A régi mitológiai regékből azt is megtudhatjuk, hogy ki is használták. Az istenek álmot bocsátottak a kisválasztott szemére, azon keresztül mondták el nekik azokat a híreket, amelyeket könnyebb volt így közvetíteni. Az egyik ilyen híres álomüzenet egy szépséges mítoszhoz tartozik: Kéüx és Alküoné szerelméhez. Ovidius Átváltozások című művében örökítette meg a romantikus történetet.

Alküoné álma – ki volt Kéüx és Alküoné?

Alküoné (latin átiratban Alcyone) Aigalésznak és Aiolosznak, a szelek őrének leánya volt. Férje pedig a Trakhiszból származó Kéüx (Ceyx), a Hajnalcsillag gyermeke. Nagyon szerették egymást, boldogan éltek otthonukban. Végül azonban ez vezetett bukásukhoz.

A boldogságban ugyanis csak rövid ideig lehetett részük. Alküoné – mint annyi más, bohó asszony – hibát követett el: magukat az istenek legnagyobbikaihoz, Zeuszhoz (Jupiter) és Hérához (Juno) hasonlította. Természetesen ezt azok nem viselhették el: így esett, hogy Kéüx sorsa elrendeltetett. Mikor elutazott egy jósdába, hajójukra vihart bocsátott, Kéüx pedig vízbe fúlt.

Alküoné álma – az álomüzenet

Alküoné aggódva figyelte férje vízre szállását, és az isteneknek áldozott, hogy épségben hazatérjen. Héra nem hagyhatta, hogy a már halott kedvesért adakozzanak neki. Ezért Iriszt, az istenek hírnökét (a görög mitológiában a szivárvány istenét) elküldte az Álomhoz. Azt kérte tőle, hogy Alküoné álmában jelenjen meg Kéüx, és mondja el, hogy a vízbe veszett. Az álomisten Morfeusz fiát választja ki, hogy felvegye Kéüx alakját.

Alküoné álma – a szerelem mítosza

Mikor Alküoné megtudta, mi történt, nem élhetett tovább kedvese nélkül. Kiment a tengerpartra, és a vízbe vetette magát, hogy együtt lehessen vele. Ez az elpusztíthatatlan szerelem azonban még az istenek szívét is meglágyította: az ismertebb változat szerint mindkettejüket jégmadárrá változtatta. (Egy másik szerint sirállyá.) Ezért sír a nőstény jégmadár telente, párjáért zokog. Ilyenkor (a téli napfordulót megelőző és követő héten) Aiolosz megtiltja szeleinek, hogy a tengeren végigsöpörjenek.

Ha tehát valamikor meghalljátok a jégmadár (esetleg a sirályok) zokogását, emlékezzetek a tragikus sorsú házaspárra, az örök szerelem jelképére.

“Legszelidebb isten, te, kitől megnyugszik a minden,
Álom, lelkek igaz békéje, ki gondokat űzöl,
s munkában kimerült testet munkára üdítesz,
küldd a való alakot megjátszó álomi képet
Hercules ős Trachisa felé, képében urának
Alcyone elibé, hadd lássa a gályatörést ő,
Juno rendeli így.”

(Publius Ovidius Naso: Átváltozások)

Alküoné álma - Jégmadár