Álom az irodalomban – E. T. A. Hoffman
A homokember
„Semmit sem szerettem jobban, mint koboldokról, boszorkányokról, erdei manókról szóló hátborzongató történeteket hallani vagy olvasni; ám egyik mesealak sem vetekedhetett a Homokemberrel.”
E. T. Hoffman: A homokember, ford: Barna Imre
(Forrás)
Korábban meséltünk már róla, hogy az észak- és nyugat európai kultúrában létezik egy figura, a Homokember. Ő az, aki álmot hoz az emberek (gyerekek) számára úgy, hogy elalváskor homokot szór a szemükre.
A homokember egy nem különösebben ártalmas lény, inkább pozitív alak, sokszor találkozhatunk vele gyerekeknek szóló mesékben is.
Ám van, akik számára ez a teremtmény nemhogy ártalmatlan, de kifejezetten félelmetes, tragikus eseményeket előidéző rém. E. T. A. Hoffman A homokember című kisregénye kiváló példa erre.
Álom az irodalomban – ki volt E. T. A. Hoffman?
Ernst Theodor Amadeus Hoffmann (eredetileg Ernst Theodor Wilhelm) 1776-ban született Königsbergben. A német romantikus irodalom egyik legjelentősebb képviselője, aki amellett, hogy írt, zenével és grafikával is foglalkozott. (Az „Amadeus” keresztnevét zenei ideáljának, Mozartnak a tiszteletére vette fel.) Berlinben halt meg, 1822-ben.
Pályatársai éles, analizáló elméjű embernek tartották, aki egyúttal féktelen képzelőerővel rendelkezik, egy sajátságos, szellemekkel és kísértetekkel benépesített fantáziavilággal. Kétpólusú ez a világ: az egyik bájos, szépséges, tündéri, de van egy komor oldal is. Itt már az éjszaka, a lélek sötétsége a domináns.
Álom az irodalomban – A homokember
A kisregény az 1817-es kiadású Éjféli mesék című kötetben jelent meg először.
A történet furcsa, zavarba ejtő, az emberi lélek poklát mutatja be, egy tébollyal küszködő ember szenvedéseinek bemutatásával. A főszereplő, Nathaniel, gyermekkorában sok ijesztő mesét hallott dadájától a Homokemberről, és ez nagy hatással volt rá. Olyannyira, hogy képzeletében egy valós figurával, szülei ügyvédjével azonosítja, és már gyerekként is sok nyomasztó látomást okoz neki. Később édesapja furcsa halálát már egyenesen az ügyvéd mesterkedéseivel magyarázza. Felnőtt korában egy barométerárust ledob a lépcsőn, mert az ügyvédre hasonlít.
Bár szerelme, Clara próbálja józan észre téríteni, a téboly egyre jobban eluralkodik Nathanielen. A valóság és képzelet egyre inkább összemosódik. A családi törődés és szeretet egy kis időre enyhet ad neki, de később már nem tud menekülni előle. Megpróbálja kedvesét lelökni egy toronyból, majd magát veti a mélybe.
Álom az irodalomban – A homokember – álom vagy valóság?
A mű elolvastán sokak érzése a bizonytalanság: vajon csak egy rémálom leírásáról szól, vagy valóban ilyen szörnyűségek történtek meg benne?
A lélek olyan mélységeibe vezet be az írás, hogy maga Freud is foglalkozott Nathaniel személyiségével, mozgatórugóival. Részletes elemzést is írt a műről, ami nem csoda, hiszen tele van szimbólumokkal, tudattalannal, kételyekkel. Szerinte a történet vége egyértelműen egy őrült fantáziálása, nem pedig – a kisregényben – valóságos esemény. Ám ez mit sem von le az ijesztő hatásából. Szerinte „nem az a kísérteties, amit nem tudunk vagy amit nem ismerünk egészen, hanem sokkal inkább azoknak a látható összefüggéseknek a felismerése, amelyek összekötik az okokat és okozatokat.”*
A homokember értelmére talán sosem fogjuk megtalálni a magyarázatot, de egy biztos: ha elolvassuk, beleláthatunk az emberi tudattalan sötét bugyraiba.
Forrás:
Palimpszeszt 24. szám, utolsó megtekintés: 2019-09-05.
Álom az irodalomban 1. – Csáth Géza
Álom az irodalomban 2. – Edgar Allan Poe
Álom az irodalomban 3. – Karinthy Frigyes
