Álom a pszichológiában – úttörő álomfejtők 1.
Álom a pszichológiában – Sigmund Freud
Minden idők talán legismertebb pszichológusa Sigmund Freud. Nevéhez kötődik a pszichoanalízis kifejlesztése, amit mindmáig alkalmaznak a modern pszichiátriában, de nagyon is sok köze van az álomfejtéshez is.
Sigmund Freud életpályája
1856-ban született a mai Csehországban található Freibergben. Később Bécsbe került, ez lett állandó lakóhelye. Az éles eszű fiatalember a Bécsi Egyetem orvosi karán tanult, majd egy ösztöndíjnak köszönhetően Párizsba került, ott ismerkedett meg Charcot-val, akinek hisztériás betegekkel végzett hipnózisos kísérletei nagy hatással voltak rá.
Az egyetem végeztével magánpraxist folytatott, majd egyre nagyobb hírnevet szerzett előadásaival és híres eseteinek bemutatásával. Számos tanítványa volt, akik később ugyancsak sikereket értek el az ő útján elindulva, mint például C. G. Jung, Erich Fromm vagy a magyar Ferenczi Sándor.
A második világháború előtt az akkor már súlyos beteg Freud Londonba emigrált a családjával, itt halt meg 1939-ben csontrákban.
Álom a pszichológiában – Sigmund Freud és a pszichoanalízis
A pszichoanalízis lényege az, hogy az elfojtás miatt csak a tudattalanban létező, sokszor negatív élmények befolyásolják az emberek viselkedését, életét, ezért, ha krónikus bajok észlelhetőek a betegen, felszínre kell hozni azokat a gyógyulás érdekében. Kezdetben Freud ugyancsak hipnózissal próbálkozott ennek elérésére, de azt tapasztalta, hogy nem mindenki hipnotizálható, illetve sokan nem emlékeztek az élményeikre, ráadásul nem lehet vele tartós eredményeket elérni, ezért más megoldást keresett. Így jutott arra a felfedezésre, hogy a szabad asszociációt vegye igénybe a tudattalan felszínre hozásához. Ebben pedig komoly szerepe volt az álmoknak, álomfejtésnek is.
Sigmund Freud és az álom
Freud az álmot tartotta a tudattalanhoz vezető útnak, a „via regia”-nak. Álomfejtés című könyve 1900-ban jelent meg, melyben kifejtette ezzel kapcsolatos nézeteit. Véleménye szerint az álmok értelmezhetőek, ám ehhez ő saját értelmezési módszert dolgozott ki.
Korábban kétféle elv alapján értelmezték az álmokat:
- a szimbolikus megközelítéssel: ennek során az álom teljes tartalmában keresnek magyarázatot annak jelentésére (mint például József magyarázata a fáraó álmára a Bibliában)
- vagy a kódolási módszerrel, ami ezzel szemben az álmot motívumokra bontja, és ezeknek egyesével próbálja megtalálni a jelentését (pl. az álomban szereplő képek magyarázata az álmoskönyvek címszavaival)
Ezzel szemben Freud szerint az álmokkal a tudattalan lelki tartalmak vetülnek ki. Minden esetben a tudattalan, azaz még saját magunk számára sem bevallott vágyak kielégítésére irányulnak, és ezáltal le is vezetik az összegyűlt feszültséget, energiát. De a tudat még ezeket is kontrollálni igyekszik, ezért még az álmokat is manipulálja, felismerhetetlenné teszi (ez az álomcenzúra, melynek az álom elfelejtése is egy megnyilvánulása). Az álom közvetlenül érzékelt tartalma a manifeszt tartalom, a valós, de elfojtott jelenség pedig a látens tartalom.
Freud úgy tartotta, hogy az álomértelmezés egy soha ki nem merülő feladat, és soha nincsen egyetlenegy tökéletesen igaz magyarázat egyikre sem. Mindig lehetnek ugyanis olyan rétegei egy adott álomnak, amit nem vett észre senki. Minden álomban egyszerre többféle, akár egyszerre egymásnak ellentmondó vágy fejeződhet ki.
Bár az utókorban Freud megítélése meglehetősen vitatott, sőt, sok elmélete ma már túlhaladott, munkássága maradandó értékeit nem lehet tagadni. Segítségükkel kissé közelebb kerültünk önmagunk, személyiségünk jobb megértéséhez. Manapság nem egy elmélete már a mindennapi gondolkodásba is beépült, és több irodalmi mű vagy film inspirációját adta.
