Álom a pszichológiában – úttörő álomfejtők 2. Carl Gustav Jung
Carl Gustav Jung Freud követője, tanítványa, aki eleinte mestere útját követte, majd kicsit letérve róla, megtalálta a saját hangját is.
Carl Gustav Jung életpályája
A családi legenda úgy tartja, nagyapja Goethe törvénytelen leszármazottja volt – ezt nem tudhatjuk biztosan, de azt igen, hogy mindkét szülője lelkész volt, és 1875-ben Svájcban született, majd ott is halt meg.
A bázeli egyetemen tanult, eredetileg archeológus szeretett volna lenni, végül az orvosit végezte el. Érdeklődése a pszichiátria felé fordult, ami azért tetszett neki, mert ennek segítségével az objektív tudományosság mellett lehetősége volt az ezotéria felé fordulni: doktori disszertációja az okkultizmussal foglalkozott a pszichológiában.
Az egyetem után orvosi asszisztensként dolgozott, majd magánpraxist nyitott. 1903-ban ismerkedett meg Freuddal, mély barátságuk 1913-ig tartott. 1961-ben halt meg.
Carl Gustav Jung versus Freud
Jung, mesterével szemben, sokkal kisebb fontosságot tulajdonított a szexualitásnak, olyan szinten, hogy végül ez vetett véget a barátságuknak. Saját elméletét, megkülönböztetendő a freudi pszichoanalízistől, analitikus vagy komplex pszichológiának nevezte el.
Jung – a Freud számára kizárólag szexuális hajtóerőt jelentő – libidót kiterjesztette az agresszióra, szerzési késztetésre, szellemi erőfeszítésre és kíváncsiságra is.
Carl Gustav Jung és a kollektív tudattalan
A kollektív tudattalan mindazon élmények, emlékek összessége, amit nem a saját benyomásaival, tapasztalataival szereztünk, hanem minden emberben örökletesen megtalálható. Ebből az archaikus elméből táplálkoznak az álmok, téveszmék, hallucinációk, melyek sokszor vallásos töltetűek, és felépítésük, tartalmuk az ősi mítoszokból erednek. A kollektív tudattalanban található tartalmakat nevezte archetípusnak. Ebből összesen 12 félét különböztetett meg, melyek egyúttal különböző személyiségjegyeknek is feleltek meg.
Carl Gustav Jung és az álomfejtés
Jung szerint az álmok funkciója az, hogy ellensúlyozzák a tudatos ébrenlétet, hogy ne boruljon fel a belső harmóniánk. Freuddal szemben, aki szerint az álom a múltat mutatja be, Jung azt mondta, az álmok előrejelző (retrospektív) funkcióval bírhatnak, egyfajta benyomást adnak a jövőről. Szerinte az álmot egy belső színháznak kell felfogni, és minden benne szereplő a mi egyik saját személyiségünk darabja.
Kétféle álmot különböztetett meg, a hétköznapit, és az archetipikust – ezek mindig mitológiai tartalmúak, és főleg kritikus élethelyzetek során kerülnek felszínre, amikor az ember nagy energiákat fektet be a belső életébe.
Azt is vallotta, hogy az, ha egy álomban felfedezünk egy szimbólumot, még nem jelenti azt, hogy meg is fejtettük vele az álom jelentését. Azt tanította, hogy mindenképp fontos megismerni az ősi mítoszokat és megtanulni az egyetemes szimbólumok jelentését, ám ezt követően el kell tudni vonatkoztatni tőlük: ugyanis az sokkal inkább számít, hogy annak az embernek, akinek az álmáról szó van, neki magának mit jelentenek az adott szimbólumok, amik az álom tartalmát képezik.
Míg Freud minden álomban a vágy beteljesülését látja, addig Jung azt állítja, hogy az elfojtott késztetéseken túl, hanem egyúttal a lélek legmélyebb rétegei kerülnek a felszínre, és mutatják meg az álmodó valódi, igazi személyiségét. Ezért Jung sokkal több mindent képes az álom segítségével megfejteni, mint egykori mestere.
Mindezek miatt elmondható, hogy a tanítványnak sikerült – ha nem is felülmúlnia, de – sokkal tovább jutnia, mint mesterének, és ezáltal talán kicsit közelebb kerülnie ahhoz, hogy jobban megérthessük magunkat, személyiségünket, álmainkat és vágyainkat.
