Álom és kreativitás: felfedezők – Friedrich August Kekule
Korábban már elmeséltük, hogyan függ össze egymással álom és kreativitás. Az álmok nemcsak informatívak, gyógyító erejűek, de segítenek megmutatni olyan összefüggéseket, melyeket teljesen tiszta tudatállapotban nem feltétlenül értenénk meg. Ez a hétköznapi emberek számára is rendkívül hasznos lehet. Ám ha egy zseninek siet az álom a segítségére, akkor az egész emberiség élvezheti a gyümölcsét. Most egy ilyen elmét mutatunk be, aki két híres felfedezését is az álmoknak köszönheti. Nem más ő, mint Friedrich August Kekulé.
Álom és felfedezők – ki volt Kekulé?
Friedrich August Kekule (nevének franciás „é” végződését később vette fel) német vegyész, 1829-től 1896-ig élt. Korának egyik legmeghatározóbb tudósa volt, főleg az elméleti kémia terén. Az utókor leginkább az anyagok kémiai szerkezetének leírásában elért eredményeit tartja számon. Ennek lényege, hogy a különböző molekulákban található atomok meghatározott helyzetben vannak, és egymáshoz kémiai kötésekkel kapcsolódnak.
De ami gyakorlatilag minden ember számára fölmerül neve hallatára, az nem más, mint a benzolgyűrű szerkezetének felfedezése. És hogy miért is érdekes ez az álmodás szempontjából?
Álom és felfedezők – Kekulé és az álom
…hát bizony azért, mert Kekulé – saját elmondása szerint – a benzolgyűrű struktúrájára egy álomkép segítségével jött rá.
De nem ez volt az első megvilágosodást segítő álma. Úgy mesélte, hogy a szerves anyagok felépítésére is egy londoni lovas buszút során döbbent rá: „Könnyed álomba merültem, és szemem előtt táncoló atomok jelentek meg. Folyton mozgásban voltak, és egyszer csak észrevettem, hogy két atom gyakran egy párt alkotott; és ezekből további csoportok is kialakultak. Egy nagyobb atom egyesített két kisebbet; a még nagyobbak pedig megtartottak három vagy akár négy kisebbet is. Ezalatt az egész egység örvénylő táncban mozgott. Láttam, ahogyan a nagyobbak láncokat alkotnak, melyek végén húzták maguk után a kisebbeket.„1
A híres benzolgyűrűs álmát pedig így írja le: „…gondolataim elkalandoztak. Székemet a tűz felé fordítottam és elszundítottam. És a kergetőző atomok ismét megjelentek. […] némelyik hosszabb sorokba rendeződött, és kígyószerűen mozgott és csavarodott. De nicsak! Az egyik megragadta a saját farkát, és gúnyosan kavargott előttem. Ekkor, mintha villám hasított volna belém, felébredtem.”2
Így vált híressé tehát a saját farkába harapó kígyó képe, mely egyébként gyakori álomszimbólum is. Ezúttal azonban a tudományt segítette egy kreatív elme számára a megjelenésével.
Bár előfordulhat, hogy egy hétköznapi ember is meglát hasonló jelenségeket álmában, ám ez még nem garancia a sikerre. Ugyanis nem elég megálmodni egy képet – tudni kell azt értelmezni is. És ehhez szükséges a különlegesen kreatív elme. Hogy ismét Kekulé szavaival élve zárjuk sorainkat:
„Tanuljunk meg, uraim, álmodni, és akkor talán megismerjük az igazságot.„3
1,2,3 Forrás: Wikiquote, utolsó megtekintés: 2019.04.09.
