Álom és a hipnózis
Nem vagyok magamnál. Szemem lehunyva, akaratom lankad, lassan már nem is az enyém. Valami (vagy valaki) más irányít, megállítani nem tudom.
Vajon milyen állapotra jellemző ez az érzés? A válasz többféle is lehet. Ami közös bennük, az az, hogy valamilyen megváltozott tudatállapotot ír le. Ilyen lehet például az álom, amikor a bennünk lakozó emlékek, vágyak, sérelmek, hangulatok valamilyen furcsa történetté állnak össze.
Vagy éppenséggel a hipnózis, melynek során egyfajta alvó állapotba kerülünk: ha valamit cselekszünk, öntudatlanul tesszük, és felébredve nem emlékszünk rá.
Ám álom és hipnózis között van egy óriási különbség. Mindkettő öntudatlan, az álomban viszont saját magunk irányítja a létrejövő álomképeket, míg hipnózisban valaki átveszi az uralmat tudatunk felett. A hipnózisban levő ember egy másik ember sugallatát követi.
Álom és hipnózis – a hipnózis eredete
A „hipnózis” szó görög eredetű, a görög „hypnos” szóból származik, ami alvást jelent. Nem véletlenül, hiszen eleinte azt gondolták róla, hogy valamilyen alvásszerű állapotba kerülünk általa.
Az ókori görög mitológiában Hüpnosz az Alvás szimbóluma, és ikertestvérével, a Halállal (Thanatosz) együtt az Éj istennőjének, Nüxnek a gyermeke. Fiai az Álom megtestesítői. Morpheusz az álmokat jeleníti meg, míg testvérei, Ikelosz a rémálmok és Phantaszosz a fantasztikus álmok képviselője.
Az egyik mítosz szerint Endümión Zeusz halandó gyermeke volt. Szépsége visszavonhatatlanul rabul ejtette Szelenét, a Hold istennőjét, aki azért, hogy sose kelljen tőle elválni, örök fiatalságot kért neki. Zeusz Hüpnosz segítségével teljesítette fia kérését, ami az volt, hogy aludjon el örökre.
A hipnózis szó és ezek származékainak megalkotását annak atyjának, James Braidnek köszönhetjük. Ő ugyanis ezt a különleges állapotot az alvás egy formájának, az „idegek álomba merülésének” vélte. Később rájött, hogy nem ennyire egyszerű a képlet, hiszen valójában nem alszunk a hipnózis alatt. Ezért megpróbált egy másik kifejezést a köztudatba hozni: a monodeizmust, ami arra utal, hogy figyelmünk ilyenkor egy dologra összpontosít. Ám ekkor már késő volt, a hipnózis szó kitörölhetetlenül belekerült mindennapi szókincsünkbe.
Álmok és a hipnózis kapcsolata a tudományban
Mind az álom, mind a hipnózis az úgynevezett módosult tudatállapotok kategóriába tartozik, melynek mindmáig óriási jelentőséget tulajdonosítanak és rendszeresen vizsgálnak.
Eleinte ugyancsak kedvelt eszköz volt Freud, az álmok egyik legismertebb kutatója számára is. Később aztán rájött, hogy a tudattalan sérüléseit az álmok segítségével sokkal jobban felszínre lehet hozni.
Ha jól alkalmazzák, mind az álom, mind a hipnózis gyógyító hatású lehet. Mindkettővel jobban megérthetjük a saját (kollektív) tudattalanunkban raktározott emlékképeket és az ebből fakadó esetleges lelki sérelmeket.
Az álom és a hipnózis tehát, eleinte talán a véletlennek köszönhetően, de mára már visszavonhatatlanul összefonódott. És ki tudja? Az is lehet, hogy az álom is egy másik, az embernél felsőbb akarat irányításával történik. Ebben az esetben pedig már az a kis eltérés is megszűnhet a két állapot között, ami megkülönbözteti őket. Hogy valóban így van-e, azt kinek-kinek magának kell eldöntenie.
