Álmok és szimbólumok – szárny, repülés
Az egyik leggyakoribb visszatérő álmok egyike, amikor úgy képzeljük, repülünk. Letekintünk az égből, a magasból, miközben suhanva szeljük a levegőt, súlytalannak érezve magunkat. Bizonyára sokunk elmondhatja magáról, hogy volt szerencséje megtapasztalni ezt az érzést.
A kevésbé szerencséseknél viszont előfordulhat, hogy ennek inkább a negatív pólusát voltak kénytelenek álmukban megélni. Amikor nincsen meg az erő, ami megtartson bennünket, és egyik pillanatról a másikra egyszer csak zuhanni kezdünk lefelé, a mélységbe. Kevés kellemetlenebb érzést ismerek ennél a tehetetlenségnél.
Természetesen mind a repülésnek, mind a zuhanásnak megvan a maga magyarázata az álmoskönyvek, álomfejtők szerint, ám még ennél is ősibb múltra tekintenek vissza ezek a magasban szárnyalást jelentő szimbólumok. Honnan is erednek tulajdonképpen?
Szárny az antik mitológiában
Az ókori egyiptomi, görög és római mitológiában az égi, légi jelenségek megtestesítőit, valamint az égben és ég és föld között közlekedő lényeket ruháztak fel szárnyakkal.
Ilyen lények például a szelek megszemélyesítői, a szivárvány, a napszakok, a csillagképek, bolygók (pl. az egyiptomi napkorongot is szárnnyal ábrázolták), különböző istenségek (pl. a Hórusz sólyom Egyiptomban vagy a görög főisten, Zeusz sasmadara), valamint az istenek küldöttei (a görög Hermész, Kronosz vagy a győzelem istennője, Niké).
Az Alvás (Hüpnosz) és fia, Álom (Morpheusz) – micsoda meglepetés: ugyancsak szárnyat visel, ahogyan a szerelem szárnyas görög és római istenei (Erósz, Ámor) is.
Az egyik leghíresebb görög mítosz, a Daidalosz és Ikarosz, azt meséli el, hogyan próbált apa és fia Krétából elmenekülni, mígnem Ikarosz gőgjében nem figyelt rá, túl magasra szállt, ezért a nap megolvasztotta viaszszárnyait, így a tengerbe veszett.
Szárny az egyéb kultúrákban
A szárny szimbóluma gyakran megjelenik a különböző törzsi eredetű népek hitvilágában is: szárnyas ragadozók és vízi szárnyasok alakjában találkozhatunk vele török, mongol és indián eredetű történetekben is.
A sámánok tolldíszes ruhát viselnek, ezzel jelképezve a madarat, melynek segítségével révületükben végtelen lelki utazásokat élnek meg.
A mesékben is gyakran feltűnnek szárnyas lények, ilyenek például a tündérek, de szárnya van a békegalambnak is.
Szárny a Bibliában
A keresztény hitvilágban először az angyalok jutnak eszünkbe mint szárnyas lények. De az ikonokon gyakorta találkozunk a szentháromság utazójával, a szárnyas Szentlélekkel is, sőt, a zsidók az Ószövetség szerint magát az Istent is szárnyakkal ruházták fel.
És még sorolhatnánk napestig, hiszen rengeteg minden kapcsolódik a repülés gondolatához, és gyakorlatilag minden régi és mai is élő kultúrában központi gondolat, hogyan lehet elrugaszkodni a földről, fel a levegőbe, és repülni, szabadon, mint a madár.
„Szimbolika szempontjából nem fizikai értelemben „repülni tudó” figura megalkotásáról van szó, hanem a felemelkedési képesség kitüntetett voltának jelzéséről, a nehézkedéssel szemben.”*
*Biedermann, 1996. p. 353.
források:
- Biedermann, Hans: Szimbólumlexikon. Corvina, Budapest, 1996. ford: Havas Lujza, Körber Ágnes.
- Hoppál Mihály-Jankovics Marcell-SzemadámGyörgy: Jelképtár. Helikon Kiadó, Budapest, 1990.
