Álom a kultúrákban

Álom a kultúrákban

Az álom az emberiség számára az egyik legizgalmasabb rejtély. Amióta tudatára eszmélt, keresi, kutatja az értelmét, próbálja megfejteni üzeneteit. Lássuk, hogyan alakultak az álomról kialakult elképzelések az idők folyamán, a különböző kultúrákban.

Álomelméletek: történelmi visszatekintés

Az ókorban az emberek meg voltak győződve róla, hogy az álmokat az istenek küldték. Ezekből próbáltak megoldást találni a problémáikra, útmutatást a sorsuk további alakulására.

Egyiptomban az álomfejtés külön tudománynak számított: egy teljes lista volt összeállítva arról, mit is jelenthet egy-egy álomban megjelenő esemény vagy szimbólum.

A kínaiak azt vallották, hogy álmodni csak halandók tudnak, hiszen nekik vannak csak vágyaik, amelyek testet ölthetnek. Az emberek lelke pedig álmodás ideje alatt képes elválni a testétől.

Az ókori Görögországban a tengerészek nem keltek útra anélkül, hogy előtte ne töltötték volna az éjszakát Poszeidón isten templomában, kérve őt, mutassanak jelet álmukban az elkövetkezendő út sikerességéről, a tengerészek sorsáról. De híres tudósok is komolyan foglalkoztak az álom jelenségével: Arisztotelész, Hippokratész, valamint az álomfejtéssel hivatásszerűen foglalkozó jós, Artemidórosz is.

Álom a modern időkben

Alfred Maury a 19. században az elsők között volt, aki megkérdőjelezte az álmok isteni, csodálatos jövőbe mutató erejét: szerinte azokat egyszerűen csak az alvás során hibásan érzékelt benyomásoknak, érzéseknek kell tekinteni.

Indiában azonban még manapság is meghatározó szerepe van az álomnak. Továbbra is azt vallják, istentől ered, és kihívásnak tekintetik, hogy megtalálják a megfelelő magyarázatot az egyes álmok jelentésére.

Az álomfejtés a nyugati kultúrákban is él és virágzik: az ezotéria egyik legfontosabb ága. Az idők során kialakult a tudatos álmodás fogalma is, manapság számos technika áll rendelkezésére bárkinek, aki szeretné megérteni álmai üzenetét.

Álom a kultúrákban

Álom a kultúrákban

Álom a máig fennmaradt hagyományőrző törzseknél

A második világháború előtt Kilton Stewart tanulmányozta a malayziai szenoi törzsek életét, melynek során felfedezte, milyen központi szerepet tölt be az álom ennél a kifejezetten demokratikus felfogású csoportban. Tapasztalatait később “Dream Theory in Malaya” címmel könyv formájában is publikálta.

A szenoi törzs különleges hangsúlyt fektet az álomfejtésre – ez onnan is kiviláglik, hogy az oktatásuk lényeges része. A törzs tagjai aktívan foglalkoznak családjuk és barátaik között álomanalízissel. A családok minden reggelt úgy kezdenek, hogy meghallgatják, ki mit álmodott, és közösen igyekeznek megtalálni rá a legmegfelelőbb magyarázatot. A különösen érdekesnek tartott álmok aztán a falu bölcsei elé kerülnek, és együtt megvitatják őket.

Az álom az ausztráliai őslakosok életében is meghatározó szerepet foglal el: az álomidőben egyesül múlt, jelen és jövő, és egy másik univerzumba vezet, ahová csak módosult tudatállapotban lehet eljutni. Végül pedig halálunk után, lélekvándorlás előtt nézetük szerint ez az utolsó tartózkodási helye lelküknek.